A Bendix hajtás egy intelligens mechanikus tengelykapcsoló-mechanizmus, amely lehetővé teszi az indítómotor számára, hogy automatikusan bekapcsolódjon és lekapcsoljon a motor lendkerekéről, anélkül, hogy kézi beavatkozásra vagy bonyolult kapcsolásokra lenne szükség. Ez a Vincent Bendix által 1910-ben feltalált eszköz megoldotta azt a kritikus problémát, hogy hogyan lehet egy kis, nagy sebességű{2}}villanymotort nagy, álló motorral összekapcsolni anélkül, hogy a fogaskerekeket köszörülné vagy az önindítót károsítaná.
A mechanizmus négy kulcselemből áll: egy csavaros tengelyre szerelt fogaskerekes fogaskerék, egy{0}}nagy teherbírású visszatérő rugó, egy meghajtó tengelykapcsoló és az indítómotor armatúra tengelye. A fogaskerék nincs mereven rögzítve a tengelyhez; ehelyett a hajtótengelybe belemunkált spirális hornyokon halad, hasonlóan a csavar meneteihez, de sokkal meredekebb osztású.
Amikor a vezető elfordítja a gyújtáskulcsot, áram áramlik az indítómotorba, aminek következtében az armatúra körülbelül 2000–3000 fordulat/perc sebességgel forog. Kezdetben a fogaskerék mozdulatlan marad a tehetetlensége és a forogandó motor ellenállása miatt. Mivel azonban az alatta lévő tengely gyorsan forog ezeken a spirális bordákon belül, a fogaskerék kénytelen előrehaladni a tengely mentén, -úgy, mint egy anya egy forgó csavar mentén. Ez a lineáris mozgás addig tolja előre a fogaskereket, amíg a fogai össze nem illeszkednek a motor lendkerekén lévő fogaskerékkel.
Miután a fogaskerék teljesen összekapcsolódik a lendkerékkel, eléri útja végét és megáll. Ekkor a fogaskerék már nem tud előre mozdulni, így az indítómotor forgóereje a spirális bordákon keresztül a fogaskerékre, majd a lendkerékre kerül, megindítva a motort. A bordák meredek szöge biztosítja, hogy a nyomatékátvitel hatékony legyen, miközben megőrzi a kapcsolódást.
Amikor a motor beindul, és saját erejével kezd működni, a lendkerék azonnal gyorsabban pörög, mint az indítómotor -általában 1000 ford./perc vagy több, szemben az indító 2000 ford./percével. Ez a sebességkülönbség fordított erőt hoz létre a fogaskeréken. A lendkerék gyorsabb forgása meghajtja a fogaskereket, és a spirális spirálkialakítás miatt ez a fordított forgás arra kényszeríti a fogaskereket, hogy elhátráljon a lendkeréktől, kikapcsolva a fogaskerekeket. Ezzel egyidejűleg a visszatérő rugó segíti a fogaskerék visszahúzását nyugalmi helyzetébe a tengely hátulján.
Ez az automatikus kikapcsolás kulcsfontosságú a katasztrofális károk megelőzésében. A Bendix mechanizmus nélkül az indítómotort túl nagy sebességgel hajtaná a járó motor, ami potenciálisan az armatúra felrobbanását okozhatja a centrifugális erők hatására. Az egyirányú tengelykapcsoló működése biztosítja, hogy az erő csak az önindítótól a motorig áramolhasson, hátramenetben soha.
A modern változatok közé tartozik az átfutó tengelykapcsoló-hajtás (mágnes{0}}bekapcsolt) és az állandó mágneses sebességfokozat-csökkentő indítók, de sok kis motor és klasszikus jármű még mindig az eredeti tehetetlenségi{1}}hajtású Bendix-konstrukciót használja egyszerűsége, megbízhatósága és az összetett elektromos mágnesszelepek hiánya miatt. A rendszer nem igényel időzítést vagy elektronikus vezérlést,-csak tiszta mechanikai fizikát, amely a tehetetlenségi nyomatékot és a spirálgeometriát használja fel, hogy ezredmásodpercek alatt zökkenőmentesen be- és kikapcsoljon.
